"Aki állandóan úton van, az tudja,
hogy egy napon mindig el kell indulni."
Ez nem
olyan nap volt, mint a többi. Mivel végre ma beköltözhetek a Kollégiumba, mert
felvettek a New York-i Művészeti Főiskolára. Körülbelül egy hónapja
jelentkeztem rá és mára már mindent el is intéztek. Nagyon boldog vagyok hogy
felvettek, mivel elég nehéz volt a felvételi.Mind a kettő, az írásbeli és a
szóbeli is. Bár, mikor beszélni kell az jobb, mert bátrabb vagyok,
felszabadulok és plusz még a tanárok is kisegítenek. Na de visszatérve,
ma utazom New Yorkba, mivel én Clevelland-ben élek. Pár napja a szobám csak
dobozokból áll, mert hamarabb elkezdtem a pakolást, és az összes cuccomat
viszem magammal. Nehéz lesz itt hagyni mindent, a családomat, a barátaimat, az
egész várost. Megkedveltem ezt a helyet, bár egész életemben elég sokszor
költöztünk a világban, anya munkája miatt. De egyszer a gyereknek ki kell
repülnie a fészekből, és nekem ez azaz idő. Most éppen a kocsiba pakoljuk be a
csomagjaimat. Az utolsó dobozt is beraktuk, majd elindultunk anyával és a
kiskutyámmal. Igen, Gömbit sem hagyhatom itthon, hisz ő is jön velem a suliba.
Mivel
unatkoztam, bedugtam a fülembe a fülhallgatómat és zenét hallgattam......
Tuti hogy
elaludtam, mert ahogy kinéztem az autóból, hatalmas épületeket, óriási
plakátokat láttam, meg egy csomó embert.
Úgy
gondoltam, hogy már nem vagyunk messze ezért, kivettem a fülhallgatómat és a
"tájat" néztem.Kissé elbambultam, hisz arra kaptam fel a fejem, hogy
megállt alattam az autó. Nagy nehezen kiszálltam és a kutyusomat is kivettem.Az
biztos, hogy nem hagyom a kocsiban. Mikor felnéztem alig láttam valamit, mert a
szemembe sütött a nap. Felvettem a napszemcsimet és így már sokkal jobb volt.
Ami elém tárult az valami eszméletlen. Egy csoda szép iskola, koli vagy épület
micsoda volt előttem. Nem tudtam melyik a kettő közül. Körbenéztem és láttam,
hogy sokan csomaggal mennek be az épületbe, így letudtam következtetni hogy ez
lesz a lakóhelyem. Többen csapatokba verődve beszélgettek, voltak menő srácok,
plázacicák, hangszeresek, nyomik és kedves,normális lányok is. Miközben ezeket
figyeltem észre se vettem, hogy sétálok a Kollégium felé. Annyira elbambultam,
hogy neki mentem valakinek. Ezt Gömbi is megérezte, mert őt a kezemben vittem
és így az emberke és közém került..
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Sziasztok! Ez nem a legelső blogom, hanem a második. Remélem ez is tetszeni fog. Légyszí komizzatok, mert nagyon fontos hogy tudjam mi a véleményetek. Legyetek jók!! Puszi :D
http://oneluckygirlstory.blogspot.hu/2013/01/bevezeto.html
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Sziasztok! Ez nem a legelső blogom, hanem a második. Remélem ez is tetszeni fog. Légyszí komizzatok, mert nagyon fontos hogy tudjam mi a véleményetek. Legyetek jók!! Puszi :D
http://oneluckygirlstory.blogspot.hu/2013/01/bevezeto.html
Nekem nagyon tetszik a blogod, csak így tovább! Még csak most találtam rá, de tényleg jó, csak lehetne kicsit több a leíró rész, hogy azért valahogy mi is el tudjuk képzelni nagyjából.. Amúgy nagyon tetszik, kíváncsi vagyok a folytatásra, úgyhogy már olvasom is!;)
VálaszTörlésXx, Lizzie Horan :))