~ 7.rész ~ Én ezt már nem bírtam....

 "Valaki azt mondta, hogy nagyon szép a szád. Dühös lettem, pokolian... Hogy merte más is észrevenni? Féltékeny lettem, eszeveszettül féltékeny!"

~ Harry szemszög ~

Bementünk mindannyian a konyhába, hogy Niall megcsinálja  a feladatát. Míg mi kipakoltuk az összes kaját, addig Lisa felakarta tenni a szemére a ruhadarabot. Abba hagytam a pakolást és elkezdtem őt nézni, ahogy ott aranyosan bénázik. Láttam Louis oda megy hozzá és segít neki, de ő se tudta felrakni. Lou szerencsétlenkedését felváltotta Liam és ő végre bekötötte Lisa szemét. Lis megfordult és egy puszit akart adni köszönés képen. Csak ez a dolog, pont hogy nem így történt. Liam épp akkor fordult vissza a bekötött szemű lányhoz. Így tehát egy szájra puszi lett belőle. Majd ez a művelet átment egy forró, érzelmi csókba. Én ezt már nem bírtam tovább nézni. Kirohantam a konyhából és bevágtam magam mögött az ajtót, és véletlenül neki mentem az asztalnak, amin egy üveg váza Volt.

Igen már csak Volt, mivel a lökésemtől leesett a földre és széttört. Felakartam szedni, de megvágott és ettől még idegesebb lettem. Felkaptam egy párnát, a mi eddig a kanapén hevert és szorosan az arcomhoz nyomtam. Bele ordítottam egy nagyot, ezzel kiadva a bennem felgyűlt dühöt. Miután kitomboltam magam, ledobtam a párnát a földre, ami szorításomtól véres lett, de még ez sem tudott érdekelni. Kiakartam szellőztetni a fejem, ezért felöltöztem és már indulni is szerettem volna, de Lisa kiskutyája megállított. Olyan aranyosan nézett rám, hogy nem tudtam neki ellenállni, így ráadtam a pórázt és együtt mentünk sétálni. Mikor kiértünk az épületből, ha jól emlékszem a nevére akkor Gömbi, elkezdett össze-vissza rohangálni. Egyszer csak "kitépte" a kezemből a pórázt és elszaladt. Utána akartam menni, de észre vettem, hogy nincs rendesen bekötve a cipőm. Leguggoltam és gyorsan megcsináltam. Mikor felálltam nem láttam sehol se a kutyát. Ajjaj, ebből nagy baj lesz!! Ha nem fogom megtalálni Gömbit, Lisa kifog engem nyírni! Az tuti!!  Ezekkel a gondolatokkal indultam el a Koli parkja felé, hátha ott lesz. Nagyon izgultam, hogy meglegyen, mert nem tudom hogy mit csinálnék, ha elveszíteném. Ez ahogy "átment" az agyamon, megpillantottam Gömbit, ahogy egy szőke hajú lány fogja.

Messziről nem láttam az arcát, de ahogy közelebb értem, felismertem. Kissé félve mentem oda hozzá, mert nem szerettem volna, hogy megint elkezdjen nyomulni rám. Mikor oda értem, a csaj egy gyönyörű szép mosollyal köszöntött.

 - Szia!- mosolyogtam rá én is- Na végre hogy meg vagy!! Nagyon izgultam érted!- néztem mérgesen Gömbire, aki ártatlan pofival nézett rám, mintha ő nem tett volna semmi rosszat. Ezen kicsit megenyhült a szívem, de akkor is nagyon megijesztett.

- Neked is szia!- vigyorgott rám, mint a vadalma- Szóval ez a cukiság a tiéd?- kérdezte, miközben felemelte a kutyát és rámosolygott.

- Nem. Nem az enyém, hanem az egyik barátnőmé.- na ez kicsit hülyén hangzott. Ez meglátszott az arcán is, mivel elég furcsa arckifejezéssel nézett rám- Vagy is a barátnőmé.- na jó, én mi a francokat hordok itt össze-vissza? Hisz Lisa nem is a csajom. Eléggé elszomorodott (??) mikor ezt kimondtam. Nem értettem, hogy miért- Szerintem inkább előröl kezdem!- ő erre csak bólintott- Na szóval az a lány akié a kutya, az nem a barátnőm, hanem csak egy lánybarátom és a szobatársam.

- Huhh.. oké, most már értem!- mondta megkönnyebbülve.

- Amúgy köszi, hogy meg találtad........- mondani akartam a nevét, de eszembe jutott, hogy mi még be sem mutatkoztunk.

- Sophie, Sophie Fox- segített ki.

- Én meg Harry, Harry Styles. Na még egyszer köszi!- indultam VOLNA vissza, ha nem szól utánam:

- Hé! Nem maradsz még egy kicsit??- nézett rám reményteli szemekkel.

- Hát...nem is tudom.

- Na légyszííí !!!

- Oké, de csak 10 percig!- adtam be a derekam, hisz azoknak a gyönyörű szemeknek nem mondhattam nemet.

- Nekem megfelel- örvendezett- Addig nem megyünk el meginni egy shaket?? Mikor jöttünk láttam nem messze egy Starbucks-ot !!

-Felőlem mehetünk!!- megfogtam Gömbi pórázát és már gyalogoltunk is.

Míg oda értünk elkezdtünk úgy általánosságban mindenről beszélgetni. Az úgymond félelem érzetem is eltűnt, hisz most tök normális volt. Megtudtam róla, hogy ő is ugyan azon a környéken született ahol én, és hogy ugyan arra a szakra megyünk. Mikor megérkeztünk udvariasan kinyitottam előtte az ajtót, majd bementünk.

Én beálltam a sorba, ő pedig helyet foglalt. Kikértem a két shaket, majd oda ültem hozzá.

Most én kezdtem el beszélni magamról. Épp nagyon belemerültünk a sztorizgatásba, mikor megcsörrent a telefonom. Először nagyon megijedtem és majdnem a velem szemben ülő Sophira köptem. Kivettem a zsebemből  és megnéztem, hogy ki hív, Liam volt az. Kinyomtam, mert most pont hogy vele nem akartam dumálni. Leraktam az asztalra a telóm, a képernyője még mindig nem sötétült el, és így megláttam hogy a 10 percből lett más fél óra. Hirtelen felpattantam és elnézést kértem, hogy ilyen sürgősen, de el kell mennem. Sophie csak annyit mondott, hogy semmi baj és majd máskor is eljöhetnénk ide. Számot cseréltünk, majd gyorsabb tempóban kezdtem el vissza fele sétálni. Mikor már az épület bejáratánál jártam, mikor egy hangos sikítást hallottam. Először nem értettem, de eszembe jutott, hogy amikor kifele jöttem a konyhából eltörtem a virágokkal teli vázát. Csak reménykedni tudok, hogy nem abba lépett bele valaki. Ezért még gyorsabban kezdtem el menni, szinte már rohantam, futottam.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Halii!! Itt is van az új rész! Bocsi hogy múlthéten nem hoztam részt, de nem volt időm és tanulnom is kellett. A kövi részt remélhetőleg megint szombaton fogom hozni. Egy szívességet szeretnék kérni, vagy minek mondjam: Kérlek szépen titeket, komizzatok többen!! Oké, hogy kb. 2-en komiznak, és ti/ többiek?! Légyszi komizzatok hogy milyen a blog vagy hogy milyen az írásom!!

By Anne ♥